A távmunkavégzés költségelszámolására vonatkozó tájékozódásunkat a következő kérdés mentén érdemes elkezdeni: kik számolhatják el egyáltalán a távmunka költségeit?

A NAV által közreadott összefoglaló a Munkatörvény (Mt.) ide vonatkozó passzusaira (196.-197. §) hivatkozva azt állapítja meg, hogy a távmunka költségeit azok a munkavállalók számolhatják el, akiknek a munkaszerződésükben eleve szerepel a távmunkavégzés, vagy akik munkáltatójukkal a veszélyhelyzeti rendelkezések alapján állapodtak meg a távmunkavégzésről. A vészhelyzeti időszakra kiterjesztett kormányrendeleti eltérés az SZJA törvényben foglaltakhoz képest azt is meghatározza, hogy igazolás nélkül, költségként elszámolható a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítésként fizetett összeg, amelynek havi maximuma
– 2021. január 31-éig a havi minimálbér 10 százaléka, azaz 16 100 forint,
– 2021. február 1-jétől a havi minimálbér 10 százaléka, azaz 16 740 forint,
– az ezt követő években az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg lehet (393/2021. kormányrendelet 3. §-a).

Amennyiben a munkavállaló nem az egész munkahónapot tölti távmunkavégzéssel, úgy a havi összeg a ténylegesen távmunkával töltött munkanapokkal arányosan számolandó el. Az említett költségelszámolás feltételei közé tartozik, hogy 1), a költségtérítés megállapodás alapján történjen a munkaadó, illetve a munkavállaló között, 2), hogy a munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben a tárgyhónapban ne számoljon el az SZJA törvényben nevesített költséget (úgymint az internethasználatot, a munkavégzési hely bérleti díját, rezsijét, stb.).