Amikor hazai vállalkozásunk számára külföldről szándékozunk személygépkocsit beszerezni és aggályaink merülnek fel az esetleges áfakötelezettségi terhekkel kapcsolatban

érdemes néhány paraméter szerint előzetesen tájékozódni. Először is tartsuk szem előtt, hogy új, vagy pedig használt autóról van szó; új járműnek minősül az a személygépkocsi, amely 6 hónapnál korábban került forgalomba, vagy 6.000 kilométernél nem tett meg többet (ezen feltételek egyikének kell teljesülnie vagy-vagy alapon). E különbségtétel azért fontos, mert amennyiben új autó behozatala mellett döntünk – feltéve, hogy adóköteles tevékenységgel kapcsolatban vesszük igénybe – 27 százalékos ÁFA bevallására és befizetésére kényszerülünk.

Használt gépjármű esetén a fő különbséget a külföldi értékesítő minősége alkotja, amit azt a továbbiakban részletezni szándékozzuk.

Nem elhanyagolandó példának okáért, hogy Unió-tagállamból, vagy harmadik országból hozatjuk be autónkat. Utóbbi esetben az értékesítő személytől függetlenül termékimportra

vonatkozó vámkezelési díjszabás keretén belül ÁFA fizetésére kötelez minket az adóhatóság. Az importáfa abban az esetben kerülhet levonásra, amennyiben a gépjárművet bérbeadás, esetleg személyfuvarozás igényével alkalmazzuk cégtevékenységünkben. Ha pedig közösségen belül, de nem adóalanytól (például magánszemélytől) vásárolunk használt autót, akkor, mint már említettük, nem keletkezik áfafizetési kötelezettségünk, illetve mivelhogy az eladó nem folytat gazdasági tevékenységet, és számla sem kerül kiállításra, fizetendő forgalmi adó sem terhelődik ránk.

Ugyanez a helyzet adózási kötelezettségeink tekintetében akkor, ha olyan tagállambeli adóalanytól – például használtautó-kereskedőtől – veszünk személygépjárművet, amelyik az ún. árrésadózást alkalmazza; ezt az eladónak kötelessége feltüntetni az áruértékesítésről szóló számlán, ellenkező esetben áfát kell fizetni.